kezdek egyre inkább Cinó lenni. Cinci. Én.
antrelacit nem tudok csinálni (még), a piruettemen van mit dolgozni, még mindig félek a sötétben, az s betűm még mindig sejpeS , énekléskor még mindig félénk vagyok helyenként, és egyéb aprócseprőségek, viszont már jól esik reggelnte találkozni a tükörképemel és azt mondani, ejha, üsse kő, szép vagy. És a tükörterem s riaszt, pedig én is látom, hogy nem vagyok egy kecses tündér, viszont egy egész tündérország van bennem, és körül vagyok véve tündérekkel.
ezzel tehát annyit akarok mondani, hogy úgy néz ki, megbékélek magammal.
sőt. Node semmit sem lehet egyből, ezt tanulom én most.
szóval nem vagyok már Bogyóra szorulva, ezért ez igazándiból leszámolás:
egy amolyan köszönömhogyimádott, Bogyónak címezve.
tehát szia Bogyó, és nem viszlát.
na, ennek megörültem s ez milyen jó. Ez távolról sem volt hamar-örülés, és néhányan meg is szenvedtünk érte.
aztahej, de kis melankolikus lettem, dehát év eleje van, szesszió jön ezerrel, s kaptam egy (vagy több) öröm-esélyt, úgyhogy szabad.
http://www.youtube.com/watch?v=HRrFvapV4ms
szeretlek, Cinó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése