ez a helyzet

igen, az a helyzet, hogy csodaszépen indult ez a történet itt köztünk. csak hát, teljesen meg vagyok ijedve, és nem értem, hogy miért van ez.
az a helyzet, hogy eddig mosolygós energiabombát éreztem, amikor eszembe jutottál.
az a helyzet, hogy most ha kicsit is fenáll a veszélye annak, hogy eszembe juss, rögtön másra gondolok.
az a helyzet, hogy arról is eszembe jutsz.
az a helyzet, hogy szeretem, mikor beszélünk, de utána megint elkap a furcsa érzés, hogy jaj.
és az a helyzet, hogy ez a jaj negatív.
ez a helyzet.
meg még az is, hogy te ezt el fogod olvasni, mert azt mondtad, nagyon várod, hogy olvasd, és eddig én is vártam, de most nem tudom, merjem-e kitenni ezt közszemlére, mert nem is a közzel van a baj, hanem azzal, hogy te látni fogod és nem tudom.
és még az is, hogy rájöttem, mi a helyzet igaziból.
mégpedig az a helyzet, hogy én félek attól, hogy egyedül maradok és nem lesz senki, de ezt inkább a szó nagyon szoros értelmében kell venni, mint a lazábbikban, szóval én ettől félek, de még attól is, hogy ha a lazábbik és talán szerelmesebbik (hűha, itt azért még nem járunk) értelmében vesszük azt, hogy nem vagyok egyedül, na akkor meg...hát ez az amit nem tudok, ez a helyzet.
szerelmesebbik  értelme a nem vagyok egyedülnek, igen. Hát, ezt úgy értem én, hogy valahogy meg kell határozni, s ez nem csak rád vonatkozik, mint ahogy a trógerkedős bejegyzés sem. No, talán kicsit rend van itt a bizzegő gondolataim közt. Nem, rend sose lesz, dehát nem is én lennék, ha a gondolataim nem bizzegnének milliófelé, vagy még kuszábban. Meg vissza. És össze.