kopog az eső az erkélyen (jó, hogy ezt leírtam, mert máskülönben kint hagytam volna az ágyneműt reggelig ázni), Morzsa kutymorgóm a séta nyomait takarítgatja magáról, az ágyon heverve, rámondanám, hogy olyan, mint egy macska, de ez ugye szégyen, még egy tacskónak is, úgyhogy inkább nem.
lényeg a lényeg, az állkapcsom még fáj, a csuklóm még lila, de a dühöm elmúlt.
és yann tiersen most simogatja a lelkem.
erről eszembe jut az, amit egy nagyon kedves valaki mondott ezelőtt 4 évvel, már nem tudom hogy mire mondtad, de végülis nem is az a lényeg, hanem az, hogy olyan viccesen meg szépen hangzott.
"keblemre zártam a lelkemben", ezt mondtad, s én is téged.
s persze az ágyneműről időközben megint megfeledkeztem.
node mosolygunk, s ez itt a jó. ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése