és tegnap cirkusz is volt.
pedig jól indult, s aztán beültünk a kádba és beszélgettünk, s vihogtunk, mert kicsit már olyanok voltunk, két részegecske vihogóska leányka.
aztán a következő kép nekem már az, amikor te a budira hajolva hánysz, és azt mondod nekem, hogy meg fogsz halni, én ezt készpénznek veszem, és beijedek, te nem tudod felemelni a fejed, én pánikbaesetten ordítom, hogy ne halj meg, berohan a lakótársad, hogy nyugodjunk már le, és ki akar vinni, én nem akarlak otthagyni, és már sírok.
de ezért kell nekem most fájjon az állkapcsom? és a csuklóm? ezért kell lilás foltok legyenek rajta?
mindegy, én csúnyán csináltam, ő nem tudta kezelni, de az biztos, hogy kerülni fogom.
dühös vagyok, főleg rá, de azért magamra is, a hiszti miatt, s nagyon remélem, hogy ezentúl nem kerülök ilyen állapotba.
viszont tegnap Lődi mondott egy Cinci-kaliberű viccet (merthogy csak én kacagok rajta, az a típus) :
mit mond a drogos focista?
Na, ezt is belőjjük.
hát biza, ez még nekem is sok, de rosszviccmondó versenyen mégse lenne elég az első díjhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése