mondtam körülbelül egy éve, mikor akkori lakótársnőmmel többször is összeszólalkoztunk( azért ez se semmi szó), mégpedig amiatt, hogy én kis naív lány vagyok, ő meg nem.
node ez most csak ennyire számít, bevezetőnyire.
mert ugye én tényleg naív vagyok, mármint a szónak abban az értelmében, aminek köszönhetően szinte mindig mosolygok, ami miatt néhányszor már kicsit pofára estem, aminek köszönhetem azt, hogy az a hazafele vezető úton jókat beszélgetek Dinivel, a zöld sárkánnyal, és Picimackóval, a sárga kesztyűmedvével.
Dini 15, Mackó 8 éve barátom, igen, tulaldonképpen nagyon is azok, pedig valójában ők két bábu.
no, naivitásról, igen.
abban az értelemben is van nálam raktáron rengeteg, amelyik értelemben pédául a szerelmet én, fú, ezt megfogalmazni sokkal nehezebb, mint érezni ezerrel.
szóval várom.
nem úgy értem, hogy holdvilágos éjszakán, s én vagyok a lány, s ilyen hülyeségek, hanem úgy, hogy itt van bennem, s oda akarom adni valakinek.
persze abból már nincs raktárban, amit neked adtam, az ott van nálad, nálam itt van a kivonata, az emléke, s hát tudd meg, nekem is vannak dobozaim, csak nekem itt a lelkemben, ni, mármint ilyen doboz még csak egy van, ebbe beletettem, ráírtam, hogy "de azért még lehetsz a feleségem", s bezártam.
rápakolhatok bármit, akár dobigálhatom is, mondjuk költözésnél, mert nem törik el, biza nem nem.
gyorsan még egy nemet, mert ugye a kétszeres tagadás..no, szóval nem törik el, nem nem nem.
tehát igen, én szívesen megosztom ezt a másik szerelmet, ami szintén bennem van, merthogy az a helyzet, hogy én hiszek ebben a szerelemben, hiszek a szerelemben.
viszont elnevezném másképp, mert olyan furcsán hangzó szó nekem, olyan kékesszürke szó, pedig a fogalom puha zöld, meleg barna, nyári vörös, olyan, mint egy napsütésben fürdő mosoly.
s abban hiszek, hogy van még olyan valaki, aki kér ebből a napsugaras mosolyból tőlem.
dehogy hiszek benne, tudom.
s ha ez így együtt naivitás, akkor biza igen, én naív vagyok.
pedig valaki nem is olyan rég azt mondta, hogy én biztos nem vagyok az, meg hogy bennem olyan erő van, hogy ha kiengedem, ha rácsapok az asztalra végre úgy igazán, akkor ő hiszi, hogy az széttörik. pontosabban azt mondta, tudja.
s kaptam tőle egy gyújtót, azt mondta, a lelkem tüzét gyújtsam csak meg.
ez a gyújtó nyár végén felmondott.
igen, mert már nincs rá szükségem, ég a tűz, hej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése