Mégiscsak színház az egész világ.*

Feketepétert álmodtam éjjel (hajnalban)
s a játék élethalálra szólt (párban)
a múlt heti párommal játszottam-de akkor még életben volt.
Mondtam: "Nem akarlak megölni mégegyszer",
mire ő: "A te választásod."
Kértem: "Ha életben hagyéak, te se ölj meg",
s biztató választ adott.
Nyakát elengedve leszálltam róla: azonnal fölém került,
ütött, nyúzott, a szemem szúrta, s közben vihogva a nyakamon ült.
Azt ordította, "Cicni, neked ennyi!" ezzel úgy feldühített,
hogy egy mozdulattal pozíciót cseréltünk, ezt mondtam: "barátom, szeretlek"
Két másodperc múlva már a takarásban bőgtem némán,
de belejajgatott minden porcikám.
Saját sírásom ébresztett fel.


*Zenkő szerint néha kurvaszar a szereposztás.