igen, egy bizonyos formájában.
mindenki abban hisz, ami közelebb áll hozzá, pontosabban szerintem mindenki ugyanabban a reinkarnációban hisz, csak másképp fordítja le magának.
például szereplő, a karakter reinkarnációjában, ebben hiszek én, és ez közel áll hozzám, s egyik legnagyobb vágyam, hogy rengeteg reinkarnációnak legyek a sámánja.
(milyen fura ez a "minden vágyam" kifejezés, egyenesen ijesztő, majdenm ezt írtam, dehát nem lehet minden vágyam ez, mert akkor mi lesz a nagy családdal, a soksoksok gyerekkel, a szerelemmel, a világot körülölelő színházutazással, a legalább kétszeres keresztanyasággal, ezek kinek a vágyai lesznek?)
ez a sámán a szereplőt segíti újjászületni, viszont a szereplő a sámánnak segít abban, hogy önmagát felvállalja, azt az önmagát, akit nem biztos, hogy könnyűszívvel mutat meg a hétköznapokban, lehet fél, talán szégyelli, vagy gyengének érzi magát hozzá.
viszont ebben a különleges együttműködésben biztonságban lehetnek mindketten, mert (persze jó esetben) mindketten pontosan tudják, mit csinálnak, pontosan tisztában vannak vele, hogy a legkisebb hiba is hatalmas következménnyel jár.
ezért csodálatos dolog ez, annyira csodálatos, hogy szinte szégyellem dolognak nevezni.
sámán, igen, a színész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése