hihi

nagynagy csokibogyós kekszet kaptam ma Timitől.
belekerült mostmár ő is a zöld pulóverembe.

egyszerűen Bogyó

Bogyó felkelt reggel és úgy érezte, ez egy másik reggel, azaz persze, hogy a reggel más, de hogy ezen a reggelen Bogyó is más, más, mint az utóbbi tizenegynéhány reggelen és más, mint az utóbbi estéken, szóval valahogy másnak érezte magát.
Az orrához kapott, s az orrán kívül nem érzett semmit.
Tükörbe nézett, s biza a csokipuszi ott volt, de hiába tapogatta, nem érezte, csak látta.
Hát persze. Emlék. S Bogyó visszakapta a nevét.
Vagy az is lehet, hogy nem is adta Nandunak, csak azt hitte.
Ki tudja.
A fontos, hogy Bogyó megint Bogyó, és most vár. Keres.

"Kellene már nagyon egy másik Én, aki végső soron ugyanaz volna, mint én, ugyanazt tenné, ugyanazt tudná, de akivel mindezekről el tudnék beszélni, nem úgy, hogy csak mondok magamnak és válaszolgatok, hisz válaszom szintén én vagyok, hanem egy másik Én személy, akivel szép nyugodtan vitatkozni lehetne a dolgokról. Mindegy. Ki kellene találni." (Mikó András)
Vagy meg kellene találni.
Csak mostmár nagyon kéne.