bizony

Bogyó már nem is Bogyó, ugye, de új neve még nincs. Azazhogy van, csak Önnél, és Ön még nem adta oda neki, még őrzi egy kicsit. Csak ne túl sokat, mert ha valamire túlzottan akarunk vigyázni, annak van legnagyobb esélye az eltűnésre.
És ha Ön elveszti Bogyó új nevét, akkor Bogyó teljesen névtelen marad, s akinek neve nincs, annak előbb-utóbb semmije sem lesz. És Bogyó Öntől várja a nevét, pedig lehet meg kéne tanulnia saját nevet találni magának, nem holmi csokipuszis nandukra vagy petrezselymes tündérekre bízni ezt.
Bogyónak-új név híján még így nevezem- meg kéne tanulnia önmagának sütni csokis kekszet, meg kellene tanulni tükörbe mosolyogni, Bogyónak Bogyót is kéne dicsérni, Bogyónak Bogyót is kellene szeretni.
Csak hát, nem könnyű ez, kérem, ezért támaszkodik Bogyó ezerrel az ilyen nandukra meg tündérekre.
Viszont Nandu adott csokipuszit, elvette Bogyó nevét, belemosolygott Bogyó nyakába, aztán olyan szörnyű állapotban köpte ki azt a nevet, hogy Bogyó azóta nem tudja használni. Csak így, jobb híján, mint mikor az embernek nincs pénze új tornacipőre, de tornaórára járni kell.
Pedig a szerelem- meg a szeretet is- az, amikor valakinek a szájában biztonságban érezzük a nevünket. Amikor valakitől kapunk egy nevet, biztonsággal fűszerezve. Amikor valakinek a puszta létezése biztonságot nyújt a mi kicsi lelkünknek. Mikor az ön létezése biztonságot jelent nekem, aki már nem vagyok Bogyó.
És mikor ez az egész biztonságosság kétoldalú.

-ön Bogyó? - Csak voltam.

Bogyónak levágták a haját.
A csokipuszi eltűn teljesen, sőt: az új frizurával új nevet is kapott.
És a neve biztonságban van Önnél.

álmomban meglátogatott az apukám és az öcsém, ami azért furcsa, mert az öcsémnek nem az apukám az apja.
nálam töltötték az éjszakát, aztán reggel öcsi tejet evett bogyóval.
de nem beszélt, s apám is csak annyit mondott, szendvicset kér.
öcsi véletlenül eltört egy tojást a kagylónál, aztán egy vagy két hang elmondta, ki is ő valójában.
egy sütigyerek: este sütötték, igazi öcsém mására.