nem csak ennyi

bájos, energikus, mindig mosolyog, naív kis buta lány.
nézzétek meg jobban.

így működik, ha így kell

Nandu azt mondta, nem szabad.
De a csokipuszi Bogyó orrán, ugye: ottmaradt. Emlék.
Kellék.
Kellenék?
Bogyóról az az általános vélemény, hogy bájos meg édes, s kapott ő már sok ilyen csokipuszihoz hasonlót.
De ritka az, akinek igazán kell ő, csak azért, mert ő Bogyó.
Ritka az, akinek a szájában biztonságban érzi a nevét, s még ennél is ritkább az, aki örökbe adná Bogyónak a sajátját. Nandu megkóstolta Bogyó nevét, de csak egy falatnyit kívánt belőle.
Pedig Bogyó nekiadta az egészet.

Mégiscsak színház az egész világ.*

Feketepétert álmodtam éjjel (hajnalban)
s a játék élethalálra szólt (párban)
a múlt heti párommal játszottam-de akkor még életben volt.
Mondtam: "Nem akarlak megölni mégegyszer",
mire ő: "A te választásod."
Kértem: "Ha életben hagyéak, te se ölj meg",
s biztató választ adott.
Nyakát elengedve leszálltam róla: azonnal fölém került,
ütött, nyúzott, a szemem szúrta, s közben vihogva a nyakamon ült.
Azt ordította, "Cicni, neked ennyi!" ezzel úgy feldühített,
hogy egy mozdulattal pozíciót cseréltünk, ezt mondtam: "barátom, szeretlek"
Két másodperc múlva már a takarásban bőgtem némán,
de belejajgatott minden porcikám.
Saját sírásom ébresztett fel.


*Zenkő szerint néha kurvaszar a szereposztás.

Taxi

- Ez a második kedd, ugye?
- Uhum.
-S jó volt a buli?
- Hát az a baj, hogy túl szerelmes vagyok.
-Én szívesen segítenék, csak tudám, hogy.
- Tyű. ezt ki kell írjam a blogomra.
Igen, részeg voltam,  mikor ezt kimondtam, de az a baj, hogy mondtam már józanon is kb háromszor  vagy ötször, igaz, többször nem. Elmúlik. Ez a csávó...mondjad már, hogy igen, vagy nem, ne azt mondd, hogy nem tudod, mert attól falra tudnék mászni!
Igen, mostmár előttetek is feltárom: azt hiszem, pontosabban úgy látom, szerelmes vagyok. Csak az a baj, hogy hatodikos korom óta először viszonzatlanul. Mert ha ez a kicsi nandu azt mondja, nem tudja,mit akar, az inkább azt jelenti, hogy nem akar semmit, ugye.
De mondja ki, tényleg. Miért nem képes azt mondani, hogy " nekem is jó volt veled, de ez ennyi, kész.", ne azt, hogy " hát nem tudom, te mit szeretnél?"
Én tényleg elkezdtem....na mindegy, hagyjuk, mert már úgysincs jelentősége.
Lehet, hogy holnap megbánom, hogy ezt kiraktam pö blogú méu.

"-Szereted a csokit? - Igen. -És i nélkül?- Igen. - Júj." (Picur hugicám kérdezgetett)

Kicsit igen, s nem is kicsit, azt hiszem, de még nem is merem leírni, hát még kimondani( persze csak magamnak kéne,de nem megy az sem).Két csodálatos, hatalmas szem, a tiéd, s a finom és persze szenvedélyes csókok.És belemosolyogtál a nyakamba, aztán összefonódva aludtunk még egy picit. "Tényleg édesen nézel, na, ez annyira biztos, mint ahogy ez a hargitai rendszámú kocsi itt áll."
Érdekes, a szemed nem is olyan hatalmas, mármint így ránézésre nem, csak belenézésre. Mert ha belenézek, olyan, mint egy (azaz két) hatalmas, zöld fátyollal leterített láda, telisteli rengeteg színes dologgal.
"Tudom, milyen a szeretethiány", igen, mindketten tudjuk, pedig szeretnek mindkettőnket. De a szeretet apró kinyilvánításai kellenek, odabújni, kézenfogva járni, együtt aludni, lábamon zongorázni, alvás közben füledbe kapaszkodni, válpuszi.
Régen, mikor még apukámmal volt időnk sétálni, ő a vállamra tette a kezét, én fogtam a mutatóujját, úgy mentünk egymás mellet. Matykó, aki két és fél éves, virágot szed nekem, szép követ, s reggelente azzal költ, hogy " Helkejjél, Cinókám, nem aludj."  Picurkám, aki 11 éves, rajzol nekem, és megkér, hogy szakítsak helyette a barátjával, mert csak én vagyok képes rá. Anyikóm megfogja a nagylábujjam, ha épp otthon vagyok.
Tőled két rengeteg találkozásunk alatt annyi ilyet kaptam, amennyi különlegesség van azokban a bizonyos ládákban, s lehet ezért is hiszem azt, hogy "kicsit igen".
De lehet, hogy nem csak hiszem, mert közben vet szét a hétágú mosolygós napsütés.
Egyik osztálytársnőm mondta, hogy az én lelkem még nagyon az elején lehet, nem sokat vándorolt. És igaza van, kicsi vagyok én még, naív, igen, mert hiszek a szép szerelemben.
Meglátjuk.

bogyó és nandu

Bogyó megkérdezte volna, hisz-e Nandu a reinkarnációban, de fel se tehette a kérdést, a válasz már ott volt a szeme előtt. Konkrétan, orrpuszi alakzatban.
Aztán reggeli orrmosáskor Bogyó egy pici pöttyöt talált az puszi helyén, s azt gondolván, csoki, megpróbálta lekoptatni. De biza a pötty makacsul és kacér-elégedett mosollyal vert gyökeret Bogyó orrán.
Hát persze, Bogyó rengeteg csokit elpusztított életében, s a sok finomlelkű csokoládé ebben a kis pöttyben találkozott, ami mostmár aztán mindörökre Bogyó orrán feszít büszkén, ártatlanul és boldogan.

derülgetődünk

biza, s az élmények, a pozitív élmények gyűlnek.
s szeretem, hogy becézgetnek, s megölelnek, s odabújhatok valakinek a nyakához, különösen egy ilyen biztonságos nyakhoz.
s olyan ez, hogy még magamnak se beszélek róla, mert kicsit izgulok, új ez minden szempontból.
s így.
s nem tudjuk merre, vagy hogyan.
de aztán kiderül a folytatás is.
s ha nem, hát az se baj.
talán.

hát biza ez az

hát biza véletlenek nincsenek.
na ugye.
ezért vagyok én itt Vásárhelyen, és nem otthon.
ezért váltak el a szüleim 15 éve.
ezért ment az én anyukám 3 hétre Bécsbe, ezelőtt 7 évvel.
ezért mentem minimum partyra idén nyáron is.
ezért voltam félszigeten ezen a nyáron.
ezért volt vihar tengeri nyaralásunk utolsó éjszakáján.
ezért maradtam a lakótársnőm szülinapi partiján.
 mert ugye ennek köszönhetem, hogy ilyen vagyok, és nem olyan, mint egy évvel ezelőtt, meg ennek köszönhetlek téged, s téged meg téged, s jajaj mennyi mindent még.
mert ugye ennek köszönhetem, hogy Picur a húgom és Matykó az öcsém.
mert ugye ennek köszönhetem Morzsát.
mert ugye ennek köszönhetem az ismeretlen ismerősöm, aki mostmár barátném, s ugye azt is, hogy még mindig itt vagyok, Vásárhelyen.
mert ugye ennek köszönhetlek téged, barátom barátom.
mert ugye ennek köszönhetem, hogy legyőztem a víztől való félelmem.
mert ugye. na ugye. kiderül.

lelkem tüze, na igen

egy nagy sámán mondta nekem több, mint egy éve Kolozsváron, hogy az én belső tüzemet, a lelkem tüzét még nagyon kell szítani, mert hát még csak épp hogy pislákolgat, de még azt se.
de azóta hűha!

ha a másik opcióm a mocsok geci, akkor megmaradok kislánynak

mondtam körülbelül egy éve, mikor akkori lakótársnőmmel többször is összeszólalkoztunk( azért ez se semmi szó), mégpedig amiatt, hogy én kis naív lány vagyok, ő meg nem.
node ez most csak ennyire számít, bevezetőnyire.
mert ugye én tényleg naív vagyok, mármint a szónak abban az értelmében, aminek köszönhetően szinte mindig mosolygok, ami miatt néhányszor már kicsit pofára estem, aminek köszönhetem azt, hogy az a hazafele vezető úton jókat beszélgetek Dinivel, a zöld sárkánnyal, és Picimackóval, a sárga kesztyűmedvével.
Dini 15, Mackó 8 éve barátom, igen, tulaldonképpen nagyon is azok, pedig valójában ők két bábu.
no, naivitásról, igen.
abban az értelemben is van nálam raktáron rengeteg, amelyik értelemben pédául a szerelmet én, fú, ezt megfogalmazni sokkal nehezebb, mint érezni ezerrel.
szóval várom.
nem úgy értem, hogy holdvilágos éjszakán, s én vagyok a lány, s ilyen hülyeségek, hanem úgy, hogy itt van bennem, s oda akarom adni valakinek.
persze abból már nincs  raktárban, amit neked adtam, az ott van nálad, nálam itt van a kivonata, az emléke, s hát tudd meg, nekem is vannak dobozaim, csak nekem itt a lelkemben, ni, mármint ilyen doboz még csak egy van, ebbe beletettem, ráírtam, hogy "de azért még lehetsz a feleségem", s bezártam.
rápakolhatok bármit, akár dobigálhatom is, mondjuk költözésnél, mert nem törik el, biza nem nem.
gyorsan még egy nemet, mert ugye a kétszeres tagadás..no, szóval nem törik el, nem nem nem.
tehát igen, én szívesen megosztom ezt a másik szerelmet, ami szintén bennem van, merthogy az a helyzet, hogy én hiszek ebben a szerelemben, hiszek a szerelemben.
viszont elnevezném másképp, mert olyan furcsán hangzó szó nekem, olyan kékesszürke szó, pedig a fogalom puha zöld, meleg barna, nyári vörös, olyan, mint egy napsütésben fürdő mosoly.
s abban hiszek, hogy van még olyan valaki, aki kér ebből a napsugaras mosolyból tőlem.
dehogy hiszek benne, tudom.
s ha ez így együtt naivitás, akkor biza igen, én naív vagyok.
pedig valaki nem is olyan rég azt mondta, hogy én biztos nem vagyok az, meg hogy bennem olyan erő van, hogy ha kiengedem, ha rácsapok az asztalra végre úgy igazán, akkor ő hiszi, hogy az széttörik. pontosabban azt mondta, tudja.
s kaptam tőle egy gyújtót, azt mondta, a lelkem tüzét gyújtsam csak meg.
ez a gyújtó nyár végén felmondott.
igen, mert már nincs rá szükségem, ég a tűz, hej.

hiszünk-e a reinkarnációban?

igen, egy bizonyos formájában.
mindenki abban hisz, ami közelebb áll hozzá, pontosabban szerintem mindenki ugyanabban a reinkarnációban hisz, csak másképp fordítja le magának.
például szereplő, a karakter reinkarnációjában, ebben hiszek én, és ez közel áll hozzám, s egyik legnagyobb vágyam, hogy rengeteg reinkarnációnak legyek a sámánja.
(milyen fura ez a "minden vágyam" kifejezés, egyenesen ijesztő, majdenm ezt írtam, dehát nem lehet minden vágyam ez, mert akkor mi lesz a nagy családdal, a soksoksok gyerekkel, a szerelemmel, a világot körülölelő színházutazással, a legalább kétszeres keresztanyasággal, ezek kinek a vágyai lesznek?)
ez a sámán a szereplőt segíti újjászületni, viszont a szereplő a sámánnak segít abban, hogy önmagát felvállalja, azt az önmagát, akit nem biztos, hogy könnyűszívvel mutat meg a hétköznapokban, lehet fél, talán szégyelli, vagy gyengének érzi magát hozzá.
viszont ebben a különleges együttműködésben biztonságban lehetnek mindketten, mert (persze jó esetben) mindketten pontosan tudják, mit csinálnak, pontosan tisztában vannak vele, hogy a legkisebb hiba is hatalmas következménnyel jár.
ezért csodálatos dolog ez, annyira csodálatos, hogy szinte szégyellem dolognak nevezni.
sámán, igen, a színész.

no, folytatom

tiszta a pulóver, szárad.
mikor kivettem a szennyestartóból, ösztönösen megszagoltam, s igen, illatos volt, s igen, néhány órája beszéltem azzal, aki a törődését titokban megint belemosta.

"mondja fiam, melyik irányból jöttem?"

na, ezt biza Bolyai mondta, mikor már nagyon öreg volt.
kis vásárhelyi csemege
ez a hely csemeg-e?
jó szó lehetne ez a csemeg, olyasmi nekem, mint a zsibong meg a pezseg összevonva.
tetszetős.
s most talál is a jelenlegi élethez, mármint ehhez a sok történéshez, ami még zöld pulóver nélkül is...csemeg.
igen, koszos lett a zöld pulóver, kicsit elveszett a puha illata, s az az érdekes, hogy ez pontosan aznap történt, amikor az én anyukám, anyikóm elmondta, hogy nagyon haragszik rám, s egyet veszekedtünk.
node mostmár kimosom, kézzel, mert mosógép nincs, de mégiscsak szüksége van a magamfajta embernek a zöld pulóverére, ugyebár.

szavazzatok rám, a nevem Szmájli, nem tudom miért.

egyébként:
vörös mosoly
narancssárga ölelés
sárgahangulat
zöld pulóver
kék az ég ha kék
rózsaszín a világ ha néha
lila a kedvem, ha nem.

nemhiszemel

nemhiszemelhogymégmindigzavarazhogymindenfilmbenafotósoknakNIKONjavan
mint neked.

"örülök, hogy itt vannak, örülök, hogy tanálkoztunk, s akkor hajrá" mondá "apánk"

ami jó, az az, hogy én is.
mert persze, hogy az egyetemnek, az osztálynak, a többi évfolyamnak, a teli Tutunnak, az elsőéveseknek, a büfének, az udvarnak, a szekrényemnek, meg még a fekete termünknek is örülök, de nem hittem volna, hogy még neki is örülni fogok.
s mégis: ahogy így hallgattam meg néztem rája, azaz ötet, hát elkapott az az érzés itt belül az én szívemben benne, hogy mégiscsak van ennek az embernek jó oldala, meghogy egyáltalánul nem félelmetes, csak látszatul.
no, ez jó dolog ez így rola jó ezt így felfedezni.

szivárvány nőtt ki az orromból meg a templom torrnyából meg hát úgy kinőtt kiszivárványosult megszivárványosodott minden s az ég ha kék s az milyen szép meg jó mert olyan mintha ő is mármint az ég is az én zöld pulóveremben lenne benne s benne lenne s hű és ez mind itt van ni az én bennem lelkemben pont