2010. október 1., péntek

"örülök, hogy itt vannak, örülök, hogy tanálkoztunk, s akkor hajrá" mondá "apánk"

ami jó, az az, hogy én is.
mert persze, hogy az egyetemnek, az osztálynak, a többi évfolyamnak, a teli Tutunnak, az elsőéveseknek, a büfének, az udvarnak, a szekrényemnek, meg még a fekete termünknek is örülök, de nem hittem volna, hogy még neki is örülni fogok.
s mégis: ahogy így hallgattam meg néztem rája, azaz ötet, hát elkapott az az érzés itt belül az én szívemben benne, hogy mégiscsak van ennek az embernek jó oldala, meghogy egyáltalánul nem félelmetes, csak látszatul.
no, ez jó dolog ez így rola jó ezt így felfedezni.

szivárvány nőtt ki az orromból meg a templom torrnyából meg hát úgy kinőtt kiszivárványosult megszivárványosodott minden s az ég ha kék s az milyen szép meg jó mert olyan mintha ő is mármint az ég is az én zöld pulóveremben lenne benne s benne lenne s hű és ez mind itt van ni az én bennem lelkemben pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése