2011. február 26., szombat

doboz

van egy új dobozom, harapásnyomból lett doboz.
a címkéjén ez áll: ÖN.
és a zöld fotel az agyam jobb felén üres.
jó dolgok ezek, azért.
nagyon közeli helyen van még ez a doboz, ezért gyakran előveszem, de legaláb Ön már nincs mindig látható helyen, szóval így.
és Bogyót hagyjuk a francba, Cinó vagyok, ez az én nevem, s örülök annak, hogy egyre inkább tudom, hogyan kell ezt az önazonosságot csinálni.
szóval a tükörképem is szép.
a hajammal együtt sokmindent eldobtam, mármint nem csak tejes zacskót meg más kézzelfogható szemetet, hanem a bennem levő, másikféle szemetet.
tehát az önbizalomhiányt, a félénkséget, az érzékenységből is kidobtam egy rosszféle adagot, működni fog ez a Cinci rendesen, úgy érzem.
(és szeretem "apánkat", egészen igen.)

2011. február 3., csütörtök

hát ezt most így

Bogyónak csokipuszi volt az orrán, Cinónak kis harapásnyom van a mellén. Már alig látszik, és ez gondolom ugyanazért, amiért Ön ott ül az agyam jobb felében, egy zöld fotelben, az ablak mellett.
Az én szívemben nincs nagy sötétség, de beleharaptad magad.
Nem használ se a kiderül, se a mindegy. Nem működik.
Az viszont jó, hogy a "renczer", amibe kicsit belekerültél, az rendesen működik.
Csak jó lenne, ha inkább egy dobozban ülnél, amit néha előveszek, nem pedig zöld fotelben, ahol mindigdemindig látlak.

2011. január 9., vasárnap

még egy lépés.

Ócska reggel:)
S mostmár ez is, meg ön is benne van a zöld pulóveremben. Persze, ön még nem ismeri a zöld pulóveremet.
A zöld pulóverem igaziból a lelkemnek egy tárgyi leképzése, a zöld pulóveremben van minden, ami boldoggá tesz. Ami viszont megint nagyon jó, az az, hogy mostmár rég nem vettem fel, mégis örvend és mosoly vagyok.
Merthogy nincs szükségem se zöld pulóverre, s másik névre, minden itt van, itt ebben a Cinci-kamrában.
Ettől még szeretem a zöld pulóveremet, úgy, mint ahogy egy régi plüssmackót szeret az ember.
De nélküle is mosolygok.

2011. január 4., kedd

http://www.youtube.com/watch?v=HRrFvapV4ms

kezdek egyre inkább Cinó lenni. Cinci. Én.
antrelacit nem tudok csinálni (még), a piruettemen van mit dolgozni, még mindig félek a sötétben, az s betűm még mindig sejpeS , énekléskor még mindig félénk vagyok helyenként, és egyéb aprócseprőségek, viszont már jól esik reggelnte találkozni a tükörképemel és azt mondani, ejha, üsse kő, szép vagy. És a tükörterem s riaszt, pedig én is látom, hogy nem vagyok egy kecses tündér, viszont egy egész tündérország van bennem, és körül vagyok véve tündérekkel.
ezzel tehát annyit akarok mondani, hogy úgy néz ki, megbékélek magammal.
sőt. Node semmit sem lehet egyből, ezt tanulom én most.
szóval nem vagyok már Bogyóra szorulva, ezért ez igazándiból leszámolás:
egy amolyan köszönömhogyimádott, Bogyónak címezve.
tehát szia Bogyó, és nem viszlát.
na, ennek megörültem s ez milyen jó. Ez távolról sem volt hamar-örülés, és néhányan meg is szenvedtünk érte.
aztahej, de kis melankolikus lettem, dehát év eleje van, szesszió jön ezerrel, s kaptam egy (vagy több) öröm-esélyt, úgyhogy szabad.
http://www.youtube.com/watch?v=HRrFvapV4ms
szeretlek, Cinó

2010. december 16., csütörtök

bizony

Bogyó már nem is Bogyó, ugye, de új neve még nincs. Azazhogy van, csak Önnél, és Ön még nem adta oda neki, még őrzi egy kicsit. Csak ne túl sokat, mert ha valamire túlzottan akarunk vigyázni, annak van legnagyobb esélye az eltűnésre.
És ha Ön elveszti Bogyó új nevét, akkor Bogyó teljesen névtelen marad, s akinek neve nincs, annak előbb-utóbb semmije sem lesz. És Bogyó Öntől várja a nevét, pedig lehet meg kéne tanulnia saját nevet találni magának, nem holmi csokipuszis nandukra vagy petrezselymes tündérekre bízni ezt.
Bogyónak-új név híján még így nevezem- meg kéne tanulnia önmagának sütni csokis kekszet, meg kellene tanulni tükörbe mosolyogni, Bogyónak Bogyót is kéne dicsérni, Bogyónak Bogyót is kellene szeretni.
Csak hát, nem könnyű ez, kérem, ezért támaszkodik Bogyó ezerrel az ilyen nandukra meg tündérekre.
Viszont Nandu adott csokipuszit, elvette Bogyó nevét, belemosolygott Bogyó nyakába, aztán olyan szörnyű állapotban köpte ki azt a nevet, hogy Bogyó azóta nem tudja használni. Csak így, jobb híján, mint mikor az embernek nincs pénze új tornacipőre, de tornaórára járni kell.
Pedig a szerelem- meg a szeretet is- az, amikor valakinek a szájában biztonságban érezzük a nevünket. Amikor valakitől kapunk egy nevet, biztonsággal fűszerezve. Amikor valakinek a puszta létezése biztonságot nyújt a mi kicsi lelkünknek. Mikor az ön létezése biztonságot jelent nekem, aki már nem vagyok Bogyó.
És mikor ez az egész biztonságosság kétoldalú.

2010. december 12., vasárnap

-ön Bogyó? - Csak voltam.

Bogyónak levágták a haját.
A csokipuszi eltűn teljesen, sőt: az új frizurával új nevet is kapott.
És a neve biztonságban van Önnél.

2010. december 7., kedd

álmomban meglátogatott az apukám és az öcsém, ami azért furcsa, mert az öcsémnek nem az apukám az apja.
nálam töltötték az éjszakát, aztán reggel öcsi tejet evett bogyóval.
de nem beszélt, s apám is csak annyit mondott, szendvicset kér.
öcsi véletlenül eltört egy tojást a kagylónál, aztán egy vagy két hang elmondta, ki is ő valójában.
egy sütigyerek: este sütötték, igazi öcsém mására.

2010. november 8., hétfő

hihi

nagynagy csokibogyós kekszet kaptam ma Timitől.
belekerült mostmár ő is a zöld pulóverembe.

2010. november 4., csütörtök

egyszerűen Bogyó

Bogyó felkelt reggel és úgy érezte, ez egy másik reggel, azaz persze, hogy a reggel más, de hogy ezen a reggelen Bogyó is más, más, mint az utóbbi tizenegynéhány reggelen és más, mint az utóbbi estéken, szóval valahogy másnak érezte magát.
Az orrához kapott, s az orrán kívül nem érzett semmit.
Tükörbe nézett, s biza a csokipuszi ott volt, de hiába tapogatta, nem érezte, csak látta.
Hát persze. Emlék. S Bogyó visszakapta a nevét.
Vagy az is lehet, hogy nem is adta Nandunak, csak azt hitte.
Ki tudja.
A fontos, hogy Bogyó megint Bogyó, és most vár. Keres.
"Kellene már nagyon egy másik Én, aki végső soron ugyanaz volna, mint én, ugyanazt tenné, ugyanazt tudná, de akivel mindezekről el tudnék beszélni, nem úgy, hogy csak mondok magamnak és válaszolgatok, hisz válaszom szintén én vagyok, hanem egy másik Én személy, akivel szép nyugodtan vitatkozni lehetne a dolgokról. Mindegy. Ki kellene találni." (Mikó András)
Vagy meg kellene találni.
Csak mostmár nagyon kéne.

2010. október 25., hétfő

nem csak ennyi

bájos, energikus, mindig mosolyog, naív kis buta lány.
nézzétek meg jobban.