É vekig vágytam rá, a legégetőbb, leghatalmasabb, legfantasztikusabb, legleírhatatlanabb vággyal.
R ajongtam érte, szinte felfoghatatlanul, eleinte nyilván csak plátóian.
V oltak éjszakák, átvirrasztott éjszakák, miatta, érte, neki köszönhetően átvirrasztott éjszakák.
É s végre, két évvel ezelőtt úgy tűnt, végre az övé lehetek. Tudtam, viharos lesz a kapcsolatunk, de bármit V állaltam volna érte, fizikai, lelki szétzúzást egyaránt. Vak az a bizonyos halálos, butító és nyomorba döntő,
É n pedig teljesen a varázsa alá kerültem. Felnéztem rá, piedesztálra emeltem, ragyogó piedesztálra, ami
NY ilván hiba volt, hiszen a fantasztikus ragyogás miatt a hibák, a nyüvek, a rothadás eltörpült, fel se tűnt.
T udtam erről, persze, de bármennyire igyekeztem, nehezen sikerült fantasztikus rajongásomat félretenni,
E nnek pedig egyenes következménye a pofáraesés volt, nem is egy, s nem is kis méretű. Az esést perzse
L elkem zsengesége miatt éreztem nagynak, nem tudtam megállni a helyemet ebben a kapcsolatban, nem is
E gyszer a saját életemnek próbáltam véget vetni, annyira nehezemre esett. De akartam, vagyis azt hittem,
N agyon akarom, csak ezt akarom. Azt hittem, csak gyengeség, ami miatt nem tudok helytállni, de rájöttem, hogy egyszerűen nem vagyunk egymásnak valók. Nem olyan, mint amilyennek elképzeltem, de még annak a képnek sem felel meg, amit olyanok tapasztalatai alapján festettem meg magamban, akik közelről ismerik.
Az elmúlt két évben rengetegszer csalódtam magamban, a legnagyobb csalódást mégis ő okozta.
Félévente legalább egyszer elhatároztam, hogy véget vetek ennek a kapcsolatnak, mert nem vagyok elég erős hozzá. Persze, ez furcsamód megerősített, ezért folytattam. Igen, minden terápia először az alapkövekig lerombol, hogyy aztán onnan építsen újra.
Engem újra is épített az én nagy szerelmem, viszont ebből az újból kimaradt a rózsaszínre torzító szemüveg, helyébe egy drótkeretes, befőttes üveg vastagságú reália-szemüveg került, és ennek következtében az új én-építményemből teljes mértékben hiányzik az a hatalmas rajongás, nincs helye piedesztálnak, se eltúlzott ragyogásnak. Mikor a terápia kezdődött, a tervben fő helyen volt viharos szerelmem tárgya, de építkezés közben-mint az várható volt- leesett (és csörömpölt). Darabkáit elvitték a buldózerek- zavarta az építkezést.
A darabok eltakarítása már júniusban megvolt, mégis érzem még a helyét. Néha hideg lesz ott belül, ahol az építkezés folyik. Olyan ez a hideg, mint mikor az ember első nagy és igazi szerlmével szakít, és tudatosul benne, hogy ez bizony végleges.
Viszont a jó hír az, hogy első nagy szerelmemmel két év cirkuszkodás után elcsendesült a szakítás keltette vihar, tehát néhány év múlva itt is számíthatunk esetleg szélcsendre.
De még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése