hihi

nagynagy csokibogyós kekszet kaptam ma Timitől.
belekerült mostmár ő is a zöld pulóverembe.

egyszerűen Bogyó

Bogyó felkelt reggel és úgy érezte, ez egy másik reggel, azaz persze, hogy a reggel más, de hogy ezen a reggelen Bogyó is más, más, mint az utóbbi tizenegynéhány reggelen és más, mint az utóbbi estéken, szóval valahogy másnak érezte magát.
Az orrához kapott, s az orrán kívül nem érzett semmit.
Tükörbe nézett, s biza a csokipuszi ott volt, de hiába tapogatta, nem érezte, csak látta.
Hát persze. Emlék. S Bogyó visszakapta a nevét.
Vagy az is lehet, hogy nem is adta Nandunak, csak azt hitte.
Ki tudja.
A fontos, hogy Bogyó megint Bogyó, és most vár. Keres.

"Kellene már nagyon egy másik Én, aki végső soron ugyanaz volna, mint én, ugyanazt tenné, ugyanazt tudná, de akivel mindezekről el tudnék beszélni, nem úgy, hogy csak mondok magamnak és válaszolgatok, hisz válaszom szintén én vagyok, hanem egy másik Én személy, akivel szép nyugodtan vitatkozni lehetne a dolgokról. Mindegy. Ki kellene találni." (Mikó András)
Vagy meg kellene találni.
Csak mostmár nagyon kéne.

nem csak ennyi

bájos, energikus, mindig mosolyog, naív kis buta lány.
nézzétek meg jobban.

így működik, ha így kell

Nandu azt mondta, nem szabad.
De a csokipuszi Bogyó orrán, ugye: ottmaradt. Emlék.
Kellék.
Kellenék?
Bogyóról az az általános vélemény, hogy bájos meg édes, s kapott ő már sok ilyen csokipuszihoz hasonlót.
De ritka az, akinek igazán kell ő, csak azért, mert ő Bogyó.
Ritka az, akinek a szájában biztonságban érzi a nevét, s még ennél is ritkább az, aki örökbe adná Bogyónak a sajátját. Nandu megkóstolta Bogyó nevét, de csak egy falatnyit kívánt belőle.
Pedig Bogyó nekiadta az egészet.

Mégiscsak színház az egész világ.*

Feketepétert álmodtam éjjel (hajnalban)
s a játék élethalálra szólt (párban)
a múlt heti párommal játszottam-de akkor még életben volt.
Mondtam: "Nem akarlak megölni mégegyszer",
mire ő: "A te választásod."
Kértem: "Ha életben hagyéak, te se ölj meg",
s biztató választ adott.
Nyakát elengedve leszálltam róla: azonnal fölém került,
ütött, nyúzott, a szemem szúrta, s közben vihogva a nyakamon ült.
Azt ordította, "Cicni, neked ennyi!" ezzel úgy feldühített,
hogy egy mozdulattal pozíciót cseréltünk, ezt mondtam: "barátom, szeretlek"
Két másodperc múlva már a takarásban bőgtem némán,
de belejajgatott minden porcikám.
Saját sírásom ébresztett fel.


*Zenkő szerint néha kurvaszar a szereposztás.

Taxi

- Ez a második kedd, ugye?
- Uhum.
-S jó volt a buli?
- Hát az a baj, hogy túl szerelmes vagyok.
-Én szívesen segítenék, csak tudám, hogy.
- Tyű. ezt ki kell írjam a blogomra.
Igen, részeg voltam,  mikor ezt kimondtam, de az a baj, hogy mondtam már józanon is kb háromszor  vagy ötször, igaz, többször nem. Elmúlik. Ez a csávó...mondjad már, hogy igen, vagy nem, ne azt mondd, hogy nem tudod, mert attól falra tudnék mászni!
Igen, mostmár előttetek is feltárom: azt hiszem, pontosabban úgy látom, szerelmes vagyok. Csak az a baj, hogy hatodikos korom óta először viszonzatlanul. Mert ha ez a kicsi nandu azt mondja, nem tudja,mit akar, az inkább azt jelenti, hogy nem akar semmit, ugye.
De mondja ki, tényleg. Miért nem képes azt mondani, hogy " nekem is jó volt veled, de ez ennyi, kész.", ne azt, hogy " hát nem tudom, te mit szeretnél?"
Én tényleg elkezdtem....na mindegy, hagyjuk, mert már úgysincs jelentősége.
Lehet, hogy holnap megbánom, hogy ezt kiraktam pö blogú méu.

"-Szereted a csokit? - Igen. -És i nélkül?- Igen. - Júj." (Picur hugicám kérdezgetett)

Kicsit igen, s nem is kicsit, azt hiszem, de még nem is merem leírni, hát még kimondani( persze csak magamnak kéne,de nem megy az sem).Két csodálatos, hatalmas szem, a tiéd, s a finom és persze szenvedélyes csókok.És belemosolyogtál a nyakamba, aztán összefonódva aludtunk még egy picit. "Tényleg édesen nézel, na, ez annyira biztos, mint ahogy ez a hargitai rendszámú kocsi itt áll."
Érdekes, a szemed nem is olyan hatalmas, mármint így ránézésre nem, csak belenézésre. Mert ha belenézek, olyan, mint egy (azaz két) hatalmas, zöld fátyollal leterített láda, telisteli rengeteg színes dologgal.
"Tudom, milyen a szeretethiány", igen, mindketten tudjuk, pedig szeretnek mindkettőnket. De a szeretet apró kinyilvánításai kellenek, odabújni, kézenfogva járni, együtt aludni, lábamon zongorázni, alvás közben füledbe kapaszkodni, válpuszi.
Régen, mikor még apukámmal volt időnk sétálni, ő a vállamra tette a kezét, én fogtam a mutatóujját, úgy mentünk egymás mellet. Matykó, aki két és fél éves, virágot szed nekem, szép követ, s reggelente azzal költ, hogy " Helkejjél, Cinókám, nem aludj."  Picurkám, aki 11 éves, rajzol nekem, és megkér, hogy szakítsak helyette a barátjával, mert csak én vagyok képes rá. Anyikóm megfogja a nagylábujjam, ha épp otthon vagyok.
Tőled két rengeteg találkozásunk alatt annyi ilyet kaptam, amennyi különlegesség van azokban a bizonyos ládákban, s lehet ezért is hiszem azt, hogy "kicsit igen".
De lehet, hogy nem csak hiszem, mert közben vet szét a hétágú mosolygós napsütés.
Egyik osztálytársnőm mondta, hogy az én lelkem még nagyon az elején lehet, nem sokat vándorolt. És igaza van, kicsi vagyok én még, naív, igen, mert hiszek a szép szerelemben.
Meglátjuk.

bogyó és nandu

Bogyó megkérdezte volna, hisz-e Nandu a reinkarnációban, de fel se tehette a kérdést, a válasz már ott volt a szeme előtt. Konkrétan, orrpuszi alakzatban.
Aztán reggeli orrmosáskor Bogyó egy pici pöttyöt talált az puszi helyén, s azt gondolván, csoki, megpróbálta lekoptatni. De biza a pötty makacsul és kacér-elégedett mosollyal vert gyökeret Bogyó orrán.
Hát persze, Bogyó rengeteg csokit elpusztított életében, s a sok finomlelkű csokoládé ebben a kis pöttyben találkozott, ami mostmár aztán mindörökre Bogyó orrán feszít büszkén, ártatlanul és boldogan.

derülgetődünk

biza, s az élmények, a pozitív élmények gyűlnek.
s szeretem, hogy becézgetnek, s megölelnek, s odabújhatok valakinek a nyakához, különösen egy ilyen biztonságos nyakhoz.
s olyan ez, hogy még magamnak se beszélek róla, mert kicsit izgulok, új ez minden szempontból.
s így.
s nem tudjuk merre, vagy hogyan.
de aztán kiderül a folytatás is.
s ha nem, hát az se baj.
talán.

hát biza ez az

hát biza véletlenek nincsenek.
na ugye.
ezért vagyok én itt Vásárhelyen, és nem otthon.
ezért váltak el a szüleim 15 éve.
ezért ment az én anyukám 3 hétre Bécsbe, ezelőtt 7 évvel.
ezért mentem minimum partyra idén nyáron is.
ezért voltam félszigeten ezen a nyáron.
ezért volt vihar tengeri nyaralásunk utolsó éjszakáján.
ezért maradtam a lakótársnőm szülinapi partiján.
 mert ugye ennek köszönhetem, hogy ilyen vagyok, és nem olyan, mint egy évvel ezelőtt, meg ennek köszönhetlek téged, s téged meg téged, s jajaj mennyi mindent még.
mert ugye ennek köszönhetem, hogy Picur a húgom és Matykó az öcsém.
mert ugye ennek köszönhetem Morzsát.
mert ugye ennek köszönhetem az ismeretlen ismerősöm, aki mostmár barátném, s ugye azt is, hogy még mindig itt vagyok, Vásárhelyen.
mert ugye ennek köszönhetlek téged, barátom barátom.
mert ugye ennek köszönhetem, hogy legyőztem a víztől való félelmem.
mert ugye. na ugye. kiderül.