Tehát új.
Igen, új a blog neve és dizájnja, új nevem van a nagy arcok nagy könyvében, új az e-mail címem, új a bemutatkozási formám. Azaz hogy nem egészen új. Olyan ez, mint mikor az ember főzni akar és sokág kutat hozzávalókért. Végül a legnyilvánvalóbb helyen megtalál mindent, recepttel együtt. Biza ritka dolog ez, de megtörténik, velem is megtörtént.
Én önazonosságot keresek, önmagam megismerését, felvállalását. Ehhez kerestem receptet. S persze, hogy túlbonyolítottam, mint soksoksok dolgot, általában. Mert ott a megoldás, ott volt 21 éven keresztül a keresztlevelemben, születési bizonyítványomban, minden év május 3-án, az Arany emberben.
De én, ahányszor megkérdeztek, hogy hívnak, azt válaszoltam, Cinci vagyok, s ha rákérdeztek, ez-e az igazi nevem, néha még azt is mondtam, hogy igen. Vagy azt, hogy nem, persze, a személyim szerint Tímea a nevem, de az nem én vagyok, nem talál hozzám, túl komoly, nem szeretem, és egyéb blablák.
De ennek vége. Persze, furcsa érzés, mert olyan, mintha egy másik egyéniséget próbálnék felvenni. Pedig csak megismerem az igazi Vincze Tímeát.
No, lehet életem leghanzatosabb blog-bejegyzése ez, de remélem működni is fogok én, Tímea. Mert tulajdonképpen szép név ez, nagyon. És szép volt az az érzés, az a felvillanyozódás, ami teljességgel átjárt, mikor rájöttem, hogy ki is vagyok én.
Lám-lám, mire jó a Tusványos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése